nyitott szemmel fekszem. negyed ot. nem jon alom a szememre es egyszer csak rajovok, h viszont az egesz eletem csak alom volt. rajovok, mert nincs osszefugges, eszszeru magyarazat. a tortenesek lancolata szurrealis: bunuel szem-lesutve nez(!). okok es okozatok persze vannak (megis csak nyugat az ahogy neveltek) csak parositani nem lehet oket. mint amikor felkelsz, es ami addig perfekt ertelmesnek tunt egyszerre kulcs motivumok hijan marad, mered az ertelmetlen semmibe. egyszerre ijeszto es vigasztalo a gondolat. es pont igy nyer ertelemet hirtelen minden.

ez - paradoxabbul aligha, de - megmagyarazza.

h miert vagyok ott, azokkal, az, ahol, akikkel es aki vagyok. aztan lassan megis becsukodtak a szemek:

iRecursiveLevel++;

[hallgatoi betelefonalasra uj szinek. nem vmi derus, de ezt latom epp, ha kinezek az ablakon: asszem megint itt az ideje elovadaszni a "szebb" napokra tartogatott radiohead albumokat...]

ket nap kuzdelem es mindjart kesz. de mar az elso hallgathato verzio is olyan katarzist valtott ki, h ha tudnek, sirtam volna... persze megvan a magyarnarancs-szindroma: kisebb is, savanyu is, de a mienk. szigoruan veve az enyem lenne csak, kozben pedig a sracok is ugy nevelgetik, mintha az ovek is ugyanannyira. es ez valszeg mindenkinek jobb igy.
(regen mindig csodalkoztam, h egy egyuttesben hogyan tudnak a tagok azonosulni egyikuk altal irt szemelyes jellegu szamokkal, de vhogy nalunk is mukodik ez, es mondom: jo igy.)
most eppen a "kurva nyar" a kedvenc, de asszem, h a tobbi is hamar fel fog zarkozni.

addig meg keverni, keverni, keverni - es nem elkeseredni, amikor meghallasz egy profin osszerakott a szamot a radioban:

"magadhoz merd magad, fiam"

kitorolni egy szamot mobilbol halaeset miatt. mennyire rossz mar.
ugy dontottem, h nem is teszek ilyet. inkabb egy kevesbe fontos elo szamot torlok ki.
igy ha temetobe nem is jarok idorol idore megis talalkozom az emlekevel, amikor kivalasztok egy szamot...
igy megy ez.

"Y'know I came up with a new game show idea recently. It's called The Old Game. You got three old guys with loaded guns on stage. They look back at there lives, see who they were, what they've accomplished, how close they came to realizing their dreams. The winner is the one who doesn't blow his brains out.
He gets a refrigirator."

(tom, h mr.a-nal mar volt ez, de most a kezembe akadt es annyira alap, h egy ilyen bejegyzessel akar a blogolast is abba lehetne hagyni)